Cetli

Úgy 5 éves lehettem, mikor elköltöztünk New Yorkból ebbe a kis városba, amit Red Hillnek neveznek az itt lakók. Nekem csak egy vidéki placc, ahol nyugisabb az életem. De persze anyám még mindig kínoz a takarítási mániája és egyéb hisztijei miatt, meg azért is, hogy mért nem fogadok szót és mért nem hasonlítok annyira a nővéremre vagy a  bátyámra, aki mellesleg katona. Katona, aki példát mutat és harcol a hazájáért. A család szerint én másban vagyok tehetséges. A bajkeverésben és hogy kihozzam anyámból.. a hisztis tyúkot. De persze Emma Greyt ez nem tántorítja meg, hogy új kalandokat keressen és az írásban is meg van adva. Mivel miután a szüleim elváltak ( lehettem vagy úgy 5 és az apám egy segg dugasz aki nem fizet semmit) azt hitték dilis vagyok ezért pszichopata pszichológushoz kellett járnom. Aztán eltelt néhány év, azaz jó 10 év és most itt vagyok az egyik redhilli fa előtti kis faházban, ahol megszállt a művészet ihlete.

1.rész – A kezdet előtt

Tavaly még csak gólya voltam a helyi gimiben, a Red Hill High-ban. Sok mindent megtanultam és ebben segített a legjobb barátom Molly Hurt, aki mellett nem volt nehéz az, hogy kerüljem a feltűnést, a pláza fruskák hadát, az agya nincs focistákat és azok pom pom kurváit és persze a verekedési jeleneteket. Mikor ideköltöztünk nem ismertem senkit. Aztán első napomon az általánosban mellé kellett ülnöm. És hát mondhatni a barátság húrjaink egymásra hangolódtak. Mindenben segítjük egymást. Ő az én másik énem, és én az ő másik énje vagyok.

Évvége előtt egy hónappal jártunk, amikor az egyik másodikos srác, Daniel Blake megvert egy végzőst. Ezért évvégéig felfüggesztették, és azóta senki nem látta vagy nem hallott felőle egy szót sem a nyár alatt. És persze pechemre én voltam az egyetlen szemtanú, mert az a buzi végzős rám mászott és bűzlött a piától. Ez a suli mögötti udvarészen történt ahol a tanárok nem nagyon járnak. Éppen arra jártam és az a hülye meg arra menekült valaki elől. Aztán kiszúrt engem és felém jött. De már nem ért el hozzám, mert egy nála magasabb srác fogta és jól képen verte. Én pár méterrel odébb álltam és láttam hogyan verik halálra egymást és hát nem volt egy szép létvány.. Nem ismertem nagyon őket, de a nevüket tudtam. A végzős paraszt a szőke, barna szemű nőcsábász Adam Gold, és a másik sötét hajú kék szemű mindenkit leszar srác Daniel Blake. A pofozkodásból hamarosan birkózás lett, és szinte kigurultak a suli udvarára, ami már tele volt kíváncsiskodó diákokkal és néhány tanárral így nem volt nem észrevehető az esemény. Én meg csak álltam ott és néztem a majdnem megmentőmet és buzi piást, majd hirtelen feleszméltem és szó nélkül tovább álltam egyenesen a barátnőmhöz, aki a kapunál várt…

-Mi folyik itt? – nézett rám nagy kék szemeivel.

- Valamin összebunyóztak – vontam meg a vállam. – Na lépjünk innen.

- Rendi – mosolyogta majd átkaroltam. Molly-ról és rólam tudni kell, hogy amíg én vagyok egy 174 centi ő szépen büszkélkedhet a 168 centijével és szép karcsú testével, hosszú  szőkés hajával és szép kék szemével. De én hát nem vagyok egy modell alkat és hát barnás hajam és szemem sem éppen az igazi. Ráadásul olyan fehér vagyok néha, hogy hófehérke is megirigyelne. De ez van mi így alkotunk egy tökéletes barátságot..

-Szóval a Blake gyerek megverte Adam-et? – nézett rám kávét szürcsölő barátnőm, miközben kinyitottam a frissen autómatából kihalászott kólám.

- Ahogy mondod – mondtam félvállról. – Talán beszólt neki valamit. ÉS ahogy elnéztem a Goldy-boy részeg volt.

- Azta.. Lehet szakított vele valamelyik pom-pom kurva. – kuncogott.

- Hát.? – vontam vállat. – De elég érdekes volt.

- Hogy érted? Várj.. Mi lehet érdekes egy verekedésben? – nézett rám szép kék szemeivel, ahogy a helyi „pláza” mellett mentünk el egyenesen a park felé. – Csak nem szereted a bokszot vagy az efféléket?

- Már megint a pankrátor csatorna előtt aludtál el?

- Lehet.. – motyogta.

- LOL. – jegyeztem meg mivel elmentünk néhány deszkás mellett és hát egyszerre fordultunk meg. Igaz Molly a deszkát nézte, de én a srácok fenekét… Na jó először a cipőjüket és utána a deszkát meg a seggüket.

- Szép látvány, Mi?

- Jap.. Kell egy új cipő. – mondtam miközben még mindig hátrafele néztem.

- Nem arra gondoltam. – fogott meg a karomnál.

- Heh? – néztem rá és csak akkor vettem észre, hogy a kirakatban lévő tévét bámulja, amin a híradó ment, és épp egy tűz okozta katasztrófát mutattak.

- Egy köpésnyire van. – mondta Molly szinte megbabonázva az adástól.

- Ja. Szerinted át terjed ide? – néztem bambán körbe.

- Hmm? Hogy érted?

- Hát a tűz. Mindent fel égetne semmi sem maradna.. És a menekülési esély nulla. – csak akkkor vettem észre, hogy a sötét lelkem kibontakozott, amikor megláttam Molly szemében az aggodalmat. – De ez hülyeség.. Hisz ebben az új, őrölt világban minden fejlett, szal’ hamar eloltják.

- Igaz – próbált magára eröltetni egy mosolyt.

- Utálom a kólát – jegyeztem meg egy kis hallgatás után mikor már a parkhoz értünk.

- Akkor mért iszod?

- Passz.. Tudod a szar dolgok tesznek erőssé.

- Ahogy érzed.

- Pontosan. – mosolyogtam.

Emlékszem, hogy Molly valamit még mondott jó sokáig, de nem figyeltem, mert lekötötte a figyelmem egy sötét ruhás férfi. Csak úgy állt ott az egyik fa tövében és nézett valamit vagy valakit a Retro szemüvege alatt. Széles, izmos vállát csak vállig érő szőke haja lepte be. De még így is lerítt róla, hogy nem ide valósi. Hirtelen elindult nagy és határozott léptekkel száját felgörbítve mosolygott. Valamit tervez. Te jó ég erre jön. Nem mertem tovább nézni az idegent, így barátnőm fecsegésére tereltem gondolataim.

-Imádom, amikor kiköpöm a légcsöve, miközben én itt szövegelek neked.. De te nem ám rám figyelnél.. Á dehogy. – mondta enyhe gúnnyal.

- Bocsesz.

- Semmi. – legyintett mintha semmi sem történt volna. – Szóval. Kit kukkoltál?

- Hm? Ja senkit.

- Te is észre vetted? Azt a palit. Izmos váll meg satöbbi.

- Ja.. Mert?

- Az igazgató egyik rokona.. Asszem’

- Komolyan?

- Ihaj csuhaj. hát pörsze arany bogaram . mondta a szájához tartva bajszos gyűrűjét.

- Ihaj csuhaj mindjárt megkapod a csilit a seggödbe ha nem fogod bé a parasztkodást aranyos barátosném.

- Rendben. – mondta durcásan. – De én csak jó hangulatot akartam kelteni. Mi van veled?

- Semmi – sóhajtottam. – Csak ez a nap lefárasztott. Bocsi.

- Megértem. – mosolygott egyetértően. – Tesódról tudni valamit?

- Melyikről?

- Bocs. azt akartam kérdezni, hogy a tesóidról tudsz e valamit.

- Nem. Amber valahol Európában kurválkodik. John meg valahol keleten van.

- Értem..

- De kedvem sincs tudni róluk. Minek azt? Anyám utál, vagy mit tudom én. De ő csak az újdonsült mostohagecivel tud kedves lenni. Ha én kérek valamit akkor elküld a melegebbre.

- Akkor ezért nem akarsz dolgozni a nyáron igaz?

- Persze. – mondtam ökölbe szorított kezemet a másik kezembe csapva. – Meg is van, hogy hol.

- Ki ne mond. – mondta szemeit forgatva.

- Mit?

- Jaj Emma. ismerlek már egy ideje és tudom, hogy mindenbe belerángatsz..

- Ez nem is igaz.

- Mi volt a múltkor?

- Nem tudom. – néztem félre.

- Ki kellett dobnom miattad az új cipőmet. Tudod azt a magassarkút. Piros és kék mintás.

- Hé. Az nem én voltam.. Te ugráltál részegen a pocsolyákba. Én totál józan voltam.

- Meg a mazsolát. – jegyezte meg, majd elkezdtünk nevetni. Közben egymásba karolva hazaindultunk. Még egyszer hátrafordultam, hogy megnézzem az idegent. De mintha a föld elnyelte volna. Eltűnt..

Másnap kezdődött is az utolsó hónap a suliban. Ahogy elnéztem az embereket, senkit sem érdekelt mi volt tegnap. Sem a verekedés és sem az, hogy egy kis cetlit tűztek ki a fali újságra, hisz mindenki csak elhalad mellette, mert manapság a rádióban közlik a híreket vagy az osztályfőnök elmondja. De ma én egy kis kitérőt tettem, mert valami azt súgta, hogy nézzem meg mi van kirakva.. Szóval volt ott egy kis cetli. Régimódi írás volt rajta és a papír is egy kicsit kopottnak tűnt, ezért nehézkes volt elolvasni mi van ráírva. Végül megfejtettem.:

Emma Grey – nek

A sötéten túl megleled mindennek a titkát.

A kék a veszély szele.

A barna a kétségbe esésé.

Fekete madár lesz a végzeted.

Figyelj hát mit teszel.

Kedves EG. még el sem kezdődött minden, de már bajban vagy… A cetlit ne mutasd meg senkinek, másnapra csak egy álom marad, mit csak te látsz.

Valaki akit közel engedsz magadhoz… hamarosan..

Az baj ha nem értem? – tettem fel magamban a kérdést.  Még egy darabig álltam a fal előtt kezemben a fura írással.. De becsöngettek.. A papírt a táskámba dobtam és mentem órára. egésznap nem vettem elő, és nem is mertem nyúlni a táskámba ahhoz a részhez, ahol a cetli volt.. Csak késő este kezdtem el keresni. De nem találtam.. az ismeretlen író szavai még a fejemben csüngtek, de elaludtam. És hát elég furát álmodtam.. Szinte minden benne volt ami a kis cetlin volt. A kék szél egy fiú alakjában jelent meg, és egy kicsit hasonlított valakire. A barna alak egy lány volt.. Sírt.. Mikor felé mentem volna.. eltűnt.. A fekete madár egy varjú volt, aki levedlette szárnyait és egy férfi alakját vette fel, aki nem más, mint Daniel.. Hirtelen felém lépett és a nevemen szólított.. Nem tudtam megszólalni.. Valami bele nyílalt a szívembe és összeestem előtte.. még láttam, ahogyan néz rám.. Magány, félelem és aggodalom volt a szemében.. Mikor felébredtem már reggel volt.. A nap besütött az ablakon, jelezve, hogy ma jó idő lesz.. A szívem már nem sajgott a fájdalomtól, csak az ürességtől.

Gyorsan összekaptam magamat, de már nem gondolkodtam semmin. Az álom elmúlt csak a jövő számít.. És, hogy nem húznak meg semmiből.. Végül felvettem egy kék ruhát és elindultam iskolába.. És a nyár még el sem kezdődött de már pokollá tették az életem… Érzem….

Előszó..

A világunk mindig rejtett valamit. 
Valamit, ami titokzatos.
Valamit, mely ámulatba ejt.
Talán egy kaput egy másik dimenzióba.
Egy lényt, aminek fura az alakja.
Vagy egy embert, aki más, mint a társai.
Vagy egy szerencsés véletlent egy idegennel, akiben ezek mind megvannak.. csak nem vetted észre.. Talán te magad vagy az illető..
Csak nézz mélyen a szívedbe és találsz egy szerencsét amire te sem vagy még felkészülve..
A nevem Emma Grey. Az életem teljesen átlagosnak indult egészen a gimi második évéig.. Talán lehet eltúlzom a dolgokat.. De higgyétek el.. Az én szerencsém igazén rejtélyes lesz..